Anything Can Happen - Dreamy Girl

                                                                           
18+

                                           

Az órámra pillantottam, ami fél négyet mutatott. Sietve felrángattam magamra a farmerem, és egy fekete pólót, majd felkaptam az íróasztalomról a rajzeszközeimet, amiket belepakoltam a táskámba. Vállamra vettem, aztán lesiettem, belebújtam a piros Converse cipőmbe, majd mielőtt kiléptem volna az utcára, megnéztem magamat a tükörben. Kicsit összekuszáltam lelapult hajam, és mikor úgy éreztem minden a helyén van, elégedetten mosolyogtam a tükörképemre.

- Elmentem, majd jövök! – kiabáltam be anyunak, aztán kiléptem a házból. Sietve elindultam a buszmegállóhoz, hogy kijussak a parkba, ahova három hete minden hétvégén kijárok. Megcsapott a meleg, fülledt levegő, amitől máris izzadni kezdtem. Ebben a pár napban forróság tombolt a városban, amit mindenki örömmel fogadott, csak én nem, mert utálom a meleget, jobban szeretem a hűvös időket. Megszaporáztam a lépteimet, hogy le ne késsem a járatot. Mikor megérkeztünk, sietve szálltam le  buszról, és a pálya felé vettem az irányt, hogy elfoglalhassam a helyem. Szuszogva ültem le a padra, ami a legközelebb állt a kosárpálya mellett. A fiúk közül már mindenki ott volt, kivéve őt. Harryt, aki miatt ide járok. Kivettem a rajztáblám, a ceruzám, és egy üres papírt, amire alkotásom felvázolom majd. Egyre többen gyűltek a nézőtérre, de mindenki távol ült le tőlem, aminek örültem, mert így nem kellett dugiba, eltakarva rajzolnom, mert elég gáz lett volna, ha valaki meglátja, hogy mindig őt rajzolom.

- Hé Haver, már azt hittük sosem érsz ide! – mondta az egyik haverja, mire felkaptam a fejem, és majdnem leestem a padról, mikor megláttam őt. Mint mindig, most is tökéletesen nézett ki, mint egy görög isten. Fekete rövidnadrágja láttatni engedte, vékony, mégis izmos lábait, szintén fekete felsője, rátapadt mellkasára, ezzel kirajzolva kidolgozott testét, megmutatva a karján lévő tetoválásokat. Napszemüveget viselt, és beharapta az alsó ajkát, ahogy felém lépdelt. Beletúrt hajába, majd mikor elment előttem, egy apró mosolyt villantott rám, amitől olvadozni kezdtem. Reméltem, hogy nem tátott szájjal néztem őt. A lányok sóhajtozva fordultak utána, és köszöngettek neki, mire ő feléjük intett, amitől nevetve suttogtak össze, és szerintem benedvesedett a bugyijuk is. Pont én mondom, aki itt ábrándozik a padon ülve, hétvégente, hogy láthassa őt? És esténként, nekem is foltos az alsóm… Oh, istenem, ez a pasi kikészít. Követtem minden egyes mozdulatát, le sem vettem róla a szemem. Öklözött, és kezet fogott a haverjaival, majd nekiálltak bemelegíteni. Szerencsémre, a göndör isten pont az én térfelemnél játszott, így még közelebbről figyelhettem őt. Nyáladzásom után nekiláttam az alkotásomnak, amiből már elég sok volt, persze mindegyiken Harry szerepelt, mindenféle szemszögből, és pózban. A szívem majd kiugrott a helyéről, mikor felém futott, persze tudtam, hogy nem hozzám, de akkor is. Egy hirtelen mozdulattal megszabadult a pólójától, én pedig majdnem hanyatt vágódtam. Olyan szexin csinálta, hogy éreztem, ahogy megmerevedek odalent, még szerencse, hogy a rajztáblám az ölemben volt, így nem láthatta senki a szenvedésem. A felsőteste még tökéletesebb, mint ahogy elképzeltem. Tetkói nem csak karjait, hanem mellkasát is díszítették. A kedvencem a két madár, ami mellizmain kapott helyet. Visszafutott a pályára és a játék folytatódott. Ekkor döbbentem rá, hogy nem is olyan rossz a forróság… Lehet, hogy ezek után még szeretni is fogom, hiszen láthatom őt félmeztelenül. Beharaptam az alsó ajkam a gondoltra, hogy milyen lenne, ha meztelenül flangálna előttem. Nagyot nyeltem, és rámarkoltam a nadrágomra, majd halkan felnyögtem. Ahogy futott, az izmai megfeszültek, amikor pedig felugrott, hogy kosarat dobjon, az izmai vibráltak, a kocka hasától pedig elaléltam. Ha ez így folytatódik, menten elmegyek. Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor ismét lejött a pályáról. Félidő lehetett, vagy mi, nem igazán értek a sporthoz, mindig is hülye voltam hozzá. Felkapta a vizespalackját és meghúzta, én pedig figyeltem őt. A cseppek, amik félrecsúsztak a szája mellé, mellkasára cseppentek, lefelé haladva. Önkéntelenül megnyaltam a szám. Szerettem volna az a csepp lenni, és végigszánkázni a testén. Irigyeltem őket. Álmodozásomat a csajok vihogása szakította meg.

- Menj oda! – hallottam egy vékony hangot, majd odafordítottam a fejem. Három lány állt nem messze tőle, és egy barnahajú, csodaszép kiscsajt toltak előre, aki kipirult arccal tiltakozott.

- Beszélj vele! – szólalt meg a fekete, aki gondolom a barátnője lehetett. Odalökték, a félénk, barnahajú lányt. Harry hatalmas vigyorral figyelte a csajok bénázását. Láttam, ahogy beszélgetnek, és féltékeny lettem. Szerettem volna tudni, miről van szó, de nem hallottam semmit. Mikor megláttam a lány szomorkás arcát, miután beszéltek, boldog lettem. – Na mit mondott? – kérdezték a többiek.

- Azt mondta van valakije… - húzta el a száját. Vigasztalni kezdték és visszamentek a helyükre. Boldogan mosolyogtam, hogy lekoptatta, de aztán nekem is elszállt minden reményem, mikor eszembe jutott, hogy mit is mondott. Van valakije… Szomorúan hajtottam le a fejem, és a rajzot néztem, amin ő volt, ahogy a pályán állt. Megfogtam a ceruzámat, és egy erőteljes mozdulattal áthúztam. Ennyi volt… Túl szép volt, hogy igaz legyen, bár nem is tudom mit hittem, hogy egy ilyen srác meleg, vagy hogy szingli? Annyira el voltam foglalva a saját gondolataimmal, észre sem vettem, hogy besötétedett. Felnéztem az égre, láttam, hogy a viharfelhők egyre közelednek, a szél felélénkült, és villámlott, majd dörgött. Mindenki sikítva szedelődzködött. Bepakoltam a cuccaimat, felkaptam a táskám, és utoljára még megkerestem a szememmel Harryt. Épp a felsőjét húzta fel, majd felkapta a táskáját, aztán elköszönt a srácoktól, és pont felém tartott. Ott álltam a pad előtt, várva, hogy elsétáljon előttem. Nem igazán sietett, pedig az eső már elkezdett cseperegni. Mélyet szippantottam a levegőbe, mikor elment előttem. Az illata mámorító volt, elbódított, és utána indultam, csak hogy nézhessem feszes seggét. Olyan kerek, markolni való, mosolyogtam, majd hirtelen nekimentem valakinek. Ijedten kértem bocsánatot, aztán mikor kijózanodtam, akkor vettem észre, hogy pont nekimentem, mert annyira el voltam foglalva a hátsójával. Felém fordult, nekem pedig égett az arcom, a szívem pedig kiakart ugrani a helyéről. Egyre hűvösebb lett, de az én bőröm lángolt.

- N-ne ha-ragudj… si-ettem és… - dadogtam mint egy idióta.

- Semmi baj! – mosolygott rám, kivillantva gödröcskéit. Oké, végem van, ennyire nem lehet valaki tökéletes. – Segíthetek valamiben? – kérdezte egy hosszabb csend után. Szólásra nyitottam a szám, de aztán meggondoltam magam, és ezt eljátszottam párszor. Úgy nézhettem ki, mint egy aranyhal. Tátogtam. De aztán az égiek segítettek és elkezdett zuhogni az eső. – Basszus, mennem kell, mert elázok! – mondta, majd elköszönt és elment. Én pedig nem törődtem a szakadó esővel, csak álltam ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába. Hozzám szólt, beszéltem vele, vagyis nem teljesen, de akkor is. Csuromvizes voltam, mikor végre megjött az eszem, és elindultam a buszmegállóhoz. Nem siettem, már úgy is mindegy. A buszom jó tíz perce elment. Remek, várhatok egy fél órát, mire jön a következő… Szuper! – mondtam magamban. A fedett részen nem volt hely, így tovább álltam az esőben, bár próbáltam bebújni egy kis tető alá, de nem sok sikerrel. Szerencsémre már nem esett annyira, de így sem volt kellemes.  

Hazaérve lerúgtam átázott cipőmet, majd felmentem a szobámba, és levetkőztem.. Felvettem egy száraz felsőt, és egy nadrágot, aztán vigyorgó arccal dőltem el az ágyamon. Harry zöld szemei lebegtek előttem, ahogy enyéimbe néznek. Szerelmes sóhajjal néztem a plafont, miközben lejátszottam az agyamban a mai nap történését. Megnyaltam ajkaimat, ahogy magam elé képzeltem tökéletes testét. Éreztem, ahogy melegség önti el a testem, és nem bírtam ki, muszáj volt magamhoz nyúlnom. Kigomboltam a nadrágom, erősen megmarkoltam a szerszámom, és lassú majd egyre gyorsuló tempóban fejtem a farkam, ami igencsak kemény volt már. Az ágyon vonaglottam, egyre hangosabb nyögések szöktek fel torkomból, ahogy közeledtem a csúcs felé. Beharaptam alsó ajkamat, hogy visszafogjam nyöszörgésem, majd mikor már éreztem, hogy megremeg a férfiasságom, arcom a párnámba fúrtam, és gyors ritmusban mozgattam a kezem. Ívbe feszült a hátam, lábaimat görcsösen összeszorítottam, majd egy hatalmas nyögéssel élveztem el a nadrágomba. Becsukott szemmel, lihegve feküdtem még pár percig, aztán kicseréltem nedves alsómat. Megöl ez a srác – mondtam magamban. A délután további része elég gyorsan eltelt, bár nem csináltam semmit, csak Harry után sóvárogtam, és ez így ment egész héten, mire végre ismét eljött a hétvége. Izgatottan indultam a buszhoz, ami már ott állt a megállóban. Felléptem, elfoglaltam a helyem, és szapora szívveréssel néztem ki az ablakon, míg arra vártam, hogy végre leszálljak. Alig bírtam az órákon is figyelni, szinte semmi nem maradt meg a fejemben, csak Harry göndör, barna fürtjei, zölden izzó íriszei, és kidolgozott felsőteste,  kőkemény bicepsze, a hasa… Ó, istenem! Meg fogok halni, ha nem lehet az enyém! – sóhajtottam kibámulva a busz ablakán. Kész, végem, fülig belezúgtam a görög istenbe, akinek van valakije… Szerencsétlenségemre… Végre megérkeztem, és egyenesen a kosárpálya felé vettem az irányt, szokásomhoz híven. Nagy meglepetésemre már mindenki ott volt, Harry is. A megszokott helyemre ültem, de most úgy döntöttem nem rajzolok, csak figyelem őt. Sajnálatomra nem volt olyan meleg, hogy ledobja a felsőjét, de így is tökéletes volt számomra, ahogy ujjatlan, fekete felsőben, rövidnadrágban melegített be.Vártam, hogy elkezdjék, de nem tették, pedig már fél órája ott ültem. Úgy döntöttem, kihasználom ezt az időt, és firkálgattam az üres lapra. Lerajzoltam a pályát,  és most kivételesen nem az én görög istenemet vetettem  papírra, ami iszonyat nagy szerencse, mert ahogy alkottam, árnyék vetült a rajzomra, majd két láb lépett be a látóterembe.

- Szia, művészlélek! – Nyeltem egy nagyot amikor felismertem, mély, rekedtes, számomra oly édes hangját. Annyira megijedtem, hogy elejtettem a ceruzám, és vöröslő képpel néztem fel rá. Mosolyogva figyelt, majd lehajolt és felemelte a földről.

- K-köszi… - dadogtam, miközben elvettem a kezéből. A szám teljesen kiszáradt, de tenyerem izzadt, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről, mikor feltette az egyik lábát a padra, és közelebb hajolt hozzám, huncut mosollyal arcán. Abban a pillanatban úgy éreztem, itt a vég, nekem annyi.

- Nem lenne kedved játszani velünk? – biccentett a pálya felé. – Az egyik srác nem tudott eljönni, és kellene egy beugró – Megnyalta az ajkát, én pedig ámulattal figyeltem..

- Őő… é-én… szóval… - dadogtam továbbra is, mint egy idióta. Harry csak vigyorgott rám. – N-nem tudok játszani… nem értek semmilyen sporthoz… - próbáltam összeszedni magam.

- Nem nehéz, hamar belejössz. Gyere! – vette le lábát az előttem lévő padról, és felegyenesedett.

- Kösz, inkább nem, tényleg béna vagyok – mondtam.

- Ne kéresd magad! – mosolygott. – Amilyen sokat néztél minket, biztos tudod már, hogyan kell játszani! – kacsintott rám, én pedig majdnem megfulladtam. Mi? Észrevett? Úristen, tudja hogy őt bámultam?Te jó ég! – Arcom lángolt, úgy éreztem, ideje lenne lelocsolni, mert mindjárt felgyulladok. – De ha nem hát nem, keresünk mást… - fordult meg, és elindult a pálya felé.

- Várj! – Meglepődtem, hogy hangosan kimondtam. Innen már nincs visszaút. Megfordult, hatalmas mosollyal arcán, amitől gödröcskéi is megjelentek. Azok az édes kis gödrök, amiktől… Állj már le! – szóltam magamra gondolatban. – Rendben, de ha béna leszek…

- Nem leszel! – szólt közbe vigyorogva, majd felment a pályára, én pedig követtem őt. - Hogy hívnak? - kérdezte, mire válaszoltam. - Louis - elolvadtam, ahogy mély hangján ízlelgette nevem. - Bemutatom a barátaimat. - Léptünk oda a többiekhez, akiket egyesével bemutatott. - Jack! – szólalt meg Harry mellettem. – Menj át a másik csapatba, mert Louis velünk lesz. Még soha nem játszott, ezért segítek neki. – A barna, kócos hajú srác bólintott, és átment a másik térfélre. – Szóval – nézett rám Harry, a gyönyörű zöld szemeivel. – A lényeg, hogy pattogtasd a labdát, passzolj, és ha tudsz, dobj kosárra. Nem ütheted, lökheted fel a másikat. Asszem ennyi. – mosolygott rám, én pedig ijedten álltam. Nagyon nem voltam odavaló, feszengtem köztük. – Menni fog! – fogta meg a vállamat biztatásképpen. – Hajrá! – kiáltotta, és elindult a játék. Azt sem tudtam mit csináljak. Összevissza rohangáltam, és figyeltem a többieket, hogyan játszanak. Addig jól elvoltam, míg a labda az én kezembe nem került. – Menj! – hallottam meg Harry hangját.

- Passzolj! – ordított egy másik, ismeretlen hang. Lepattintottam a labdát, majd az ellenfél kosara felé futottam, de nem szaladhattam sokáig, mert elém álltak. Hevesen dobogó szívvel néztem körül, majd mikor megláttam az egyik csapattársam, odadobtam neki. Sietve futott a palánk felé, és egy hatalmas ugrással kosárra dobott. Ámulattal figyeltem mozdulatát.

- Szép volt! – kiabálták, aztán folytatódott tovább a játék.

- Ügyes! – lépett mellém Harry. Vállon veregetett, majd elfutott, de még visszafordult és egy huncut mosollyal ajándékozott meg. Olvadoztam, mint  fagyi egy perzselő nyári napon.

Mikor vége lett a játéknak, fulladozva ültem le a padra. Alig kaptam levegőt, a szívem erősen dobogott, mégis szuperül éreztem magam. Nyert a csapatunk, de persze nem miattam, ami egyáltalán nem érdekelt, boldog voltam. Imádtam játszani velük, nagyon rendesek voltak, és hagytak engem is érvényesülni, még ha szart sem értek velem.

- Kérsz? – nyújtotta felém a vizespalackját Harry, amit örömmel elfogadtam. Leült mellém, olyan közel, hogy a combjaink összeértek. Oké, ha ezt így folytatja, tuti szívrohamot fogok kapni, itt helyben. Ittam egy keveset, nem akartam az egészet lehörpinteni, hisz neki is szüksége lesz rá. A tudat pedig, hogy ez a palack ezelőtt az ő szájához ért, teljesen kiütött.

- Köszi – adtam vissza neki, mire ő is beleivott. Figyeltem, ahogy ádámcsutkája le-fel mozog, ahogy a kiszökő vízcseppek végigfolynak az állán, majd lefelé haladnak  a nyakán. Megráztam a fejem, és pirosló arccal fordultam el, hogy ne nézzek rá.

- Nem is voltál olyan rossz. Nem akarsz máskor is beállni? Hétvégente általában itt vagyunk. Kivéve ha nem! – nevetett fel, mire én is.

- Nem tudom… - tördeltem az ujjaimat.

- Mit nem tudsz? – kérdezte összevont szemöldökkel. – Jössz és kész! – vigyorgott. – Ha akarod, kijövök veled hétköznap este is, és gyakorolunk. Na, így már bevállalod? – Persze, hogy igen! Kettesben vele, egy egész este?! Ki az a hülye aki erre nemet mond?!

- Rendben! – mosolyogtam rá.

- Ez a beszéd! – veregette meg a vállamat kedvesen. – Figyu, a haveromnál lesz egy buli, eljössz? – kérdezte.

- Buli? ŐŐ… én nem vagyok az a bulizós típus, és nem is ismerek ott senkit… - hajtottam le a fejem szégyenkezve. Ez annyira bénán hangzott, hogy tuti, mindjárt felkel és itt hagy.

- Engem igen! Majd nem veszítelek szem elől, na? – láttam a szemében az izgalmat, hogy mit is fogok válaszolni.

- Oké, de még át kell öltöznöm, meg…

- Persze! Elköszönök a srácoktól, aztán elviszlek haza, megvárom míg letussolsz, felöltözöl, aztán megyünk a buliba! – meg se várta, hogy tiltakozzak, felkelt és a srácokhoz ment. Elvisz? Megvárja míg letussolok? Mi??? Hol?? A házban?? Anyával?? Jézusom! A szobámban? Úristen! – idegeskedtem magamban. Lerágtam a szám szélét, annyira be voltam szarva. – Mehetünk! – jött oda, felkapta cuccát, és én is felkeltem, remegő lábakkal. Intettem a fiúknak, akik kedvesen visszaintettek. Csendben lépdeltünk a kocsijáig, ami egy fekete Range Rover volt. Szép, nagydarab, biztos jó sokba került… Beültem az anyósülésre, bekötöttem magam, majd elindultunk. Nem sokat beszéltünk, csak navigáltam, egészen a házunkig.

- I-itt lakom… - szólaltam meg, de rögtön meg is bántam. Idióta, hát persze, hogy itt laksz. – Sietek, oké? – kérdeztem, mire bólintott. Kinyitottam a kocsiajtót, és kiszálltam. – Bejössz? – dugtam vissza a fejem, egy mosollyal arcomon. Nem akartam, hogy bejöjjön, de mégse lehettem olyan udvariatlan, hogy ne hívjam be.

- Nem, jó lesz itt. – Visszamosolygott, én pedig kifújtam a levegőt, miután becsaptam a kocsi ajtaját. Kicsit szomorú lettem.Tudom, azt akartam, ne jöjjön be, mégis fájt, hogy nemet mondott. Sietve lépdeltem a házhoz, és mikor beértem, olyan gyorsan szaladtam fel a lépcsőn, hogy majdnem magammal rántottam a falon lógó képeket. Anyuék szerencsére nem voltak otthon, így nem kellett magyarázkodnom, hogy hova megyek és kivel. Letussoltam, majd idegesen álltam a szekrény előtt, hogy mit is vegyek fel. Semelyik felső nem állt jól, mindegyik szar volt, és eldöntöttem magamban, hogy fel kell újítanom a ruhatáramat, ha egy ilyen dögös pasi mellett akarok mutatkozni, mint Harry. Nagy nehezen találtam egy fehér pólót, amire egy gördeszkás srác volt rányomtatva, hozzá pedig egy fekete, szűk farmert húztam fel. Megmostam a fogam, és felzseléztem a hajam. Leszaladtam a földszintre, és a bejárati ajtónál álló szekrényen lévő papírra firkantottam anyunak, hogy elmentem, nehogy idegeskedjen. Felkaptam a piros cipőm, és kiléptem a házból, bezárva magam után az ajtót. Sietve ültem be a kocsiba.

- Mehetünk! Remélem nem kellet sokat várnod, próbáltam sietni – mentegetőztem, elhúzott szájjal.

- Épp azt akartam mondani, hogy gyors voltál – mosolygott, majd beindította a kocsit, és elindultunk. – Nem baj, ha elmegyünk hozzánk? Nekem is le kell tussolnom, meg átöltöznöm.

- Nem baj – mondtam megszeppenve. Hozzá? Ó, te jó ég! Jó, úgy sem megyek be, vagyis gondolom nem… - Biztos, hogy nem probléma, ha én is megyek? – kérdeztem, mire felém fordult, összevont szemöldökkel.

- Miért lenne baj?! Mindig örülnek, ha új emberek jönnek! Nyugodj meg! – eresztett meg egy aranyos mosolyt. – Ne idegeskedj mindenen, fogadd meg ezt a tippem! – szegezte a tekintetét az útra. A továbbiakban csendben néztem ki az ablakon, és figyeltem az elsuhanó tájat. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy itt vagyok vele, és hogy bulizni megyünk, együtt. Ő hívott meg. Ez egy álom, biztos vagyok benne, nem lehet a valóság. Ki kellett derítenem, hogy álmodok-e, ezért megcsíptem a kezemen a bőrt. Fájdalmasan összeszorítottam a szemeim, aztán hatalmas mosollyal az arcomon néztem a mellettem ülő, dögös pasira. Igen! Nem álmodom, ez a valóság! Csak el ne csesszem, nem akarok leégni előtte, akkor soha többet nem tudnék a szemeibe nézni, pedig azok a gyönyörű zöld íriszek…

- Bejössz? – zökkentett ki mély, kedves hangja. Az autó állt, én pedig körülnéztem. Máris megjöttünk?! Annyira el voltam foglalva a gondolataimmal, észre se vettem, hogy megérkeztünk.

- N-nem a-akarok zavarni… - hajtottam le a fejem, mert nem tudtam a szemeibe nézni.

- Nem zavarsz. Egyedül élek, szóval… - mosolygott. – ...engem egyáltalán nem zavarnál! – nyitotta ki az ajtót, és kiszállt. Egyedül él? Akkor ketten leszünk az ő házában? Louis, nyugodj meg! – próbáltam lassan venni a levegőt, aztán kiszálltam. Lassú lépekkel mentem utána, majd mikor kinyitotta az ajtót, előre engedett. Ahogy beléptem, elámultam. Minden modern, és tiszta volt. Levettem a cipőmet, majd vártam. – Kérsz valamit inni? – kérdezte, miközben lerúgta a sajátját.

- Nem, köszönöm – válaszoltam.

- Akkor gyere! – mosolygott, és felment a lépcsőn, én pedig utána. Nem bírtam ki, hogy ne nézzem a fenekét, amin feszült a fekete nadrág. Beharapott alsó ajkakkal figyeltem. – Itt a szobám! – nyitott be az ajtón, ami az egyetlen volt az emelten. Hol lehet a fürdő? – mentem be, és mikor megláttam egy ajtót, rögtön tudtam, hogy csak ott lehet. – Érezd magad otthon, míg tussolok. Sietek! – ment be az ajtón, amit nem csukott be teljesen. Nagyot nyelve néztem szét a szobában, aminek olíva zöld fala nyugtatóan hatott rám. A bútorok barna színben pompáztak, és mind modern volt, az ágy is alacsonyabb volt, ami kimondottan tetszett. Nem sok dísze volt, csak egy-két kép, és pár eredeti cd. Az asztalán pedig egy laptop hevert. Leültem az ágyra, és vártam. Kezdtem izgatott lenni, ahogy a résnyire nyitott ajtón keresztül kiszűrődtek a zajok. Hallottam a víz csobogását, aztán csend lett, majd nyílt a zuhanykabin ajtaja. – Gyors voltam? – lépett ki Harry, egy szál törölközőben. Ó, istenem! Éreztem, hogy lángol az arcom, ahogy végignéztem a felsőtestén. Bassza meg!

- I-igen… - nyöszörögtem, és elfordultam. – Szép a szobád… - próbáltam nem rá nézni, ami nagyon nehezen ment.

- Köszi – mondta, majd a szekrényéhez lépett, és olyat tett, amitől végem lett. Ledobta a törölközőt, ami alatt nem volt semmi, csak a meztelen hátsója. Tátott szájjal néztem kerek, feszes fenekét. Éreztem, ahogy bizseregni kezd az alhasam. Baszki! - haraptam be alsó ajkamat, és felnyüszítettem. Olyan merevedésem lett, hogy csoda.. Azt hittem minden jobb lesz, ha felhúz egy alsót, de nem segített, sőt rosszabbodott a helyzet, ahogy a fekete, tapadós anyag feszesen simult a hátsójára. Kapkodva kerestem egy párnát, amit az ölembe emeltem, hogy elrejtsem igencsak látványos merevedésem. Behunytam a szemem, és próbáltam lenyugtatni magam, de mindhiába, folyton a csupasz feneke jelent meg előttem. – Jól vagy? – kérdezte, mire félve nyitottam ki a szemem. Aggódó tekintettel nézett rám. Szerencsémre már fel volt öltözve. Fekete ingének a gombjai viszont nem voltak begombolva, és kilátszott izmos, kockás hasa, meg a tetkói. Ahh… Miért? Miért teszi ezt velem?

- Jól vagyok, csak… fáj a hasam… - találtam ki valamit.

- Hozok fájdalomcsillapítót! – ment ki a szobából. A merevedésre nem fog hatni… - gondoltam magamban, és fel is nevettem kínomban. Örültem, hogy elment, így sikerült lenyugodnom. Visszatettem a párnát a helyére, és felálltam az ágyról. – Itt is vagyok! – lépett be mosolygós arccal, kezében egy pohár vízzel és egy tablettával.

- Köszi, de már jobban vagyok. Csak egy kis görcs volt.

- Biztos? – kérdezte, mire bólintottam egyet. – Akkor jó, mehetünk?

- Igen – mondtam.

A haverja házához érve egyre idegesebb lettem. Sosem buliztam, nem igazán vonzott a dolog, hogy részeg, piától és füsttől bűzölgő emberek közé menjek, akik idiótán ugrándoznak a zenére, ami fülsiketítően ordított. De most egy dögös, görög istennel megyek, ezért ezek rohadtul nem tudnak izgatni, érte bármit megteszek, és bárhová elmegyek, csak vele lehessek, ez a lényeg. Ahogy beértünk, Harry megfogta csuklómat, amitől a bőröm lángolt, és elindultunk a tömegen keresztül, egészen a konyháig, ahol csak páran lézengtek. Elvett két poharat, megtöltötte őket, majd az egyiket felém nyújtotta.

- Nem iszom! – tiltakoztam. Vállrándítással válaszolt, majd szájához emelte a poharat és lehörpintette, aztán a másikat is.

- Haver! – jött oda hozzánk egy rasztahajú srác, aki leöklözött Harryvel. Valamin jót nevettek, aztán elköszönt, és ez így ment egész este. Folyton odajöttek hozzánk,  mert mindenki ismerte őt. Leültünk a nappaliba, ahol már vártak minket. A barátai, nagyon rendesek voltak, azonnal bevontak a beszélgetésbe. Bár kicsit félénk voltam, és csak akkor beszéltem, ha kérdeztek, de lassan kezdtem feloldódni mellettük. Nevettünk mindenen, az embereken, akik itt voltak, a furábbnál furább történeteken, amit nekem meséltek, mert a többiek már ismerték a sztorikat. A csajozási szokásokat is kivesézték, amin jókat kuncogtam. Én is hozzátettem pár dolgot, bár az rég volt és nem is volt valami nagy tapasztalatom. Ugyanis csak egy barátnőm volt, de vele egy évig voltam együtt. Hogy miért? Fogalmam sincs, mert már akkor sem élveztem vele a szexet, és nem is kívántam, ami eléggé megrémítette. Rá kellet jönnöm, és elfogadnom, hogy meleg vagyok. Megismerkedtem egy sráccal, akivel fél évig jártam… Ennyit a kapcsolataimról.

- Sziasztok! – köszönt egy vékonyka hang. Egy csinos lány lépett oda hozzánk, hollófekete, egyenes haja egészen a derekáig ért. Vékony alakjára rásimult fekete felsője, aminek elég nagy volt a kivágása, így beláthattam a pólójába. Kopott farmert viselt, aminek ki volt vágva az anyaga pár helyen. Mindenki boldogan fogadta a lány, aki belehuppant Harry ölébe, majd csókot hintett ajkaira, amit a göndör isten viszonzott, miközben hatalmas kezei a lány derekát ölelték át. Itt lett végem… A szívembe egy tőrt szúrtak, és minden egyes fájdalmas jelenetnél megforgatták bennem. Van valakije… - ez járt a fejemben. De mire számítottam? Hogy meleg? Ő? A görög isten?? Nem hallottam mit beszéltek, csak egy apró puszit hintett a lány nyakába Harry. A csinos lány tekintete rám tévedt, és mosolyogva szólalt meg:

- Ki ez a helyes fiúcska? – kérdezte engem pásztázva.

- Ő az új haverunk, Louis! – mutatott be neki Harry. – Louis, ő itt Lucy! – ennyit mondott, mire a lány a kezét nyújtotta, amit mosolyogva fogadtam el. – Üdv köztünk, Louis, örülök, hogy még egy ilyen szépfiúval gyarapodunk! – kacsintott rám, majd a göndörhöz fordult, és megcsókolta, aztán felállt róla, Harry pedig a fenekére csapott, mire a lány felsikoltott, aztán eltűnt. Ezek után nem igazán volt kedvem maradni, minden boldogságom elszállt, ahogyan a reményem is, hogy ő az enyém lesz… Nem tudtam koncentrálni, csak néztem magam elé, aztán úgy döntöttem itt az ideje lelépni. Felkeltem a fotelből, mire Harry is felállt, és elém lépett.

- Hova mész? – kérdezte közel hajolva hozzám, amitől a pulzusom az egekbe szökött.

- Ideje hazamennem… - mondtam, majd elköszöntem a többiektől. – Köszönöm a meghívást! – fogtam kezet Harryvel, amit el akartam engedni, de ő nem hagyta. Összevont szemöldökkel néztem rá, majd a kezünkre, melyek tökéletesen illeszkedtek egymáshoz.

- Elviszlek, oké? – nem hagyta, hogy válaszoljak, elengedte a kezem és odament a srácokhoz. - Mehetünk! - Keresztül vergődtünk a tömegen, hogy végre kilépjünk a csendes, kellemes éjszakába. – Biztos, hogy haza akarsz menni? – kérdezte, miután beültünk a kocsiba.

- Igen, késő van már… - motyogtam magam elé. Nem tudtam jól erezni magam azok után, hogy láttam, ahogy a barátnőjével enyeleg. Beindította az autót, és a gázra lépve elindultunk a házunkhoz. A csend, mely kettőnk közé telepedett igen kínos volt, de egyikünk sem szólalt meg, hogy megtörje azt. Harry odanyúlt a rádióhoz, és bekapcsolta, amiért hálás voltam. Miután megérkeztünk, kikapcsoltam az övem, és a sötétbe burkolódzó házunkra néztem. Mindenki alszik már… - Kösz mindent – fordultam Harry felé, aki mosollyal az arcán nézett szemeimbe. – Örülök, hogy megismerhettelek, és a barátaidat is. Jó fejek – vigyorogtam, majd kinyitottam az ajtót.

- Hé! – kapta el karom. – Azt hiszed ilyen könnyen lerázhatsz? – kérdezte, mire összevont szemöldökkel néztem rá. Lerázni? Ezt meg honnan a fenéből veszi?

- É-én nem, csak…

- Ennyire szörnyű volt? – láttam szemeiben a csalódottságot.

- Nem, dehogy! Jól éreztem magam, tényleg! – mondtam meggyőzően, mert ez így is volt, csak az a lány nem hiányzott oda…

- Akkor szerdán, este nyolckor, a pályán? – kérdezte, nekem pedig elakadt a lélegzetem, ahogy vigyorgó arcát fürkésztem. – Eljövök érted, és haza is hozlak!

- Nem tudom…

- Szerdán, nyolc előtt tíz perccel itt leszek! – mondta ellentmondást nem tűrően.

- Rendben, szia! – köszöntem el, és gyors léptekkel közeledtem a ház felé. Mikor beléptem, nagyot sóhajtva indultam felfelé a szobámba. Minden csendes volt, anyáék már nagyban horkoltak. Lehuppantam az ágyra, és hosszas forgolódás után elnyomott az álom.

Fel-alá járkáltam a nappaliban, várva, hogy Harry megérkezzen. Nagyon ideges voltam, a gyomrom görcsbe rándult, a szám kiszáradt, és folyton pisilnem kellett. Kettesben leszek vele a pályán. Hogy fogom én ezt kibírni? Miért kellett belemennem ebbe? Miért? Idegesen rohantam az ablakhoz, mikor hallottam egy kocsi halk zúgását.

- Elmentem! – kiabáltam fel, mire egy „érezd jól magad” választ kaptam. Sietősen húztam fel a cipőm, és igazítottam meg a hajam, ami mindig összevissza kuszálódott. Mosolyogva ültem be Harry mellé, aki szintén vigyorogva üdvözölt.

- Készen állsz? – kérdezte.

- Asszem igen… - mondtam nem túl meggyőzően. Kifújtam a benn tartott levegőt, és az ujjaimat tördeltem. Nem tudtam mit fogunk csinálni, mi vár majd rám, és ez eléggé megrémisztett.

- Emlékszel mit mondtam neked? – nézett rám, én pedig vártam, hogy folytassa. – Ne idegeskedj! Már megint azt csinálod! Nyugodj meg, nem ettem még meg senkit, és nem is tervezem! – A kezét a combomra helyezte, lágyan megpaskolta. Nagyot nyeltem tettére, és forróság lepte el a testemet. Ezek után még jobban dobogott a szívem, félő volt, hogy kiugrik a helyéről. Mikor elvette onnan a kezét, hálát adtam az égnek, mert ha még egy kicsit ott hagyja, tuti merevedésem lett volna ismét. Leparkolt a szokásos helyére, és kiszálltunk. A kosárpályán senki sem volt, egy lélek sem járt arra, ami nagyon furcsa volt, hiszen még be sem sötétedett. Vagy hétköznap nem szoktak ide járni az emberek, csak hétvégente?! Lepakoltuk a cuccainkat a kis padra, ami a pálya szélén volt, Harry elővette a labdát, és odapasszolta nekem. – Ezt itt a labda! – nevetett fel, mire morcosan néztem rá.

- Nagyon vicces vagy! – mondtam gúnyosan, de aztán felnevettem én is. – Ennyire azért nem vagyok hülye! – vigyorogtam.

- Ki tudja?! – nevetett fel, én pedig hozzávágtam a labdát. – Célozni tudsz, ez már haladás! Na, gyere ide a vonalhoz! – Odasétáltam, ahova mutatott. Odaadta a labdát, majd ellépett tőlem. – Szóval, pattints egyet, aztán dobd. Ennyi. Először szeretném látni, hogy hogyan oldod meg, aztán elmondom a taktikáját. – mondta, én pedig felkészültem a nagy kosárra dobásomra. Pattintottam egyet, aztán eldobtam, egy kisebb szökkenés kíséretében. Természetesen meg se közelítette a palánkot, amitől szomorúan hajtottam le a fejem. Ehhez is béna vagyok… - Oké, nem volt rossz... – futott a labdához.

- Nem volt rossz?! – értetlenkedtem. – Figyeltél egyáltalán? – mérgelődtem.

- Tényleg nem volt az, másrészt meg nem sikerülhet minden rögtön elsőre, ezt jegyezd meg! – nyomta a kezembe a labdát. – Mióta rajzolsz? – kérdezte.

- Ez most hogy jön ide?

- Mióta? – nézett rám.

- Két éve körülbelül. Ha minden igaz. Miért?

- És elsőre ment? Mindent le tudtál rajzolni, minden tökéletes lett? – kérdezte, és tudtam mire akar kilyukadni.

- Oké, értem! – fordultam a kosár felé, majd ismét eldobtam. Már majdnem odament, csak egy kicsi hiányzott. Mosolyogva néztem Harry-re aki visszahozta a labdát.

- Látod? De most megmutatom, hogy hogyan kell! – állt mellém, majd egy laza mozdulattal eldobta a labdát, és kosarat dobott. – Ennyi! – vigyorgott öntelten. – Figyelted a beállásom és a mozdulatom? – elhúztam a számat. – Gondoltam, hogy nem… - hozta ismét vissza a labdát, aztán a kezembe nyomta. – Állj ide! – utasított kedvesen. – Rendben! – állt mögém, én pedig lemerevedtem, ahogy éreztem melegséget kibocsájtó testét, és leheletét nyakamon. Ez így nem lesz jó, nagyon nem! Megint baj lesz odalent, ha ezt csinálja. Hátulról megfogta a karom, így elég hozzám simult, amitől a szívem szaporán vert, és éreztem, hogy lángra lobbanok. Behunytam a szemem, és hallgattam a légzését, majd nagyokat sóhajtottam.. – Szóval. Amikor dobni akarsz, hajlítsd be kicsit a térded, és a karod is, majd lökd ki a tenyereddel a labdát. – Fel sem fogtam, hogy mit mondd, csak az érintésére tudtam koncentrálni. – Segítek! – térdével megbökte térdhajlatom, mire meghajoltam kicsit. Beállította a kezem, majd biztatott, hogy dobjam el. Nem sikerült… Megint mellé ment. – Még egyszer! – mondta. És ezt addig csináltuk mígnem végre, talán úgy a huszadik dobásra betaláltam. Boldogan szaladtam a labda után, mire Harry felnevetett. Biztos idiótán nézhettem ki, de ez most nem érdekelt. – Azért nem állunk meg itt, tovább gyakorlunk. Elég az örvendezésből, gyerünk vissza dolgozni! – utasított vigyorogva. Visszaálltam, és ezek után, amiket dobtam, mind beletalált, én pedig egyre izgatottabb voltam, alig bírtam magammal. Már be is sötétedett, és alig láttam, mert a kis lámpák fénye, amik a pálya szélén álltak, nem sok fényt biztosítottak nekünk.

- Őszintén válaszolj! Jó tanítvány vagyok? – mentem oda hozzá, labdával a kezemben.

- A legjobb! – mosolygott kedvesen. – De mára elég lesz szerintem… Nehogy túlhajszold magad! – nyújtotta ki a kezét, hogy odaadjam neki a labdát. Ügyes mozdulatokkal pattogtatta, majd nagyot ugrott és bedobta a kosárba, aztán felém fordult és rám kacsintott.

- Ne arcoskodj! Le foglak söpörni a pályáról! – lépdeltem oda hozzá, és gyönyörű zöld íriszeibe néztem, amik megbabonáztak.

- Gondolod? – incselkedett velem, egyre közeledve hozzám. – Játszunk! – állt meg előttem pár centire.

- Nem ér, én még nem tudok… - fontam össze a karomat a mellkasom előtt.

- Akkor hátrarakom az egyik kezem, és csak a jobbal játszok, na? – mosolygott.

- Nem, először taníts meg, aztán megverlek! – ütöttem ki a kezéből a labdát, és elszaladtam vele, pattogtatva az aszfalton. – Na, gyere, vedd el! – vigyorogtam játékosan.

- Te akartad! – nézett rám huncut csillogással a szemében. Felém futott, mire ijedten szaladtam a kosárig, de nem jutottam el odáig, mert mellém ért, és elkobozta a labdát kezemből, aztán kosárra dobott. – Sokat kell még tanulnod, Lou! – kacsintott rám, én pedig elolvadtam, ahogy a becenevem kiejtette száján.

- Nagyképű! – nyújtottam ki a nyelvem. – Könnyű a kisebbet bántani… - morgolódtam. – De amint megtanulok játszani, szarrá verlek! Alig várom azt a napot! – incselkedtem továbbra is.

- Ki akarod húzni a gyufát, mi? – pattogtatta a labdát, felém közeledve. – Tudod, mit? Fogadjunk! – vigyorgott. – Ha a pálya feléről kosárra dobok, akkor kérhetek tőled bármit, és te azt szó nélkül teljesíted! Na? Benne vagy? – állt a vonalhoz, és sejtelmes arccal fürkészett engem.

- Mit? – kérdeztem.

- Bármit! Elárulok valamit... innen nem megy be mindig. - mondta, mire azonnal belementem. Épp dobni készült, mikor leállítottam.

- Várj! És ha nem dobod be? – kérdeztem. Huncut vigyorral nézett rám.

– Olyan nincs! – kacsintott, majd eldobta a labdát, ami a kosárban landolt, és leérve a betonra elpattogott a padokig. – Csont nélkül! – mondta önelégült fejjel.

- Rohadék! – morogtam. – Szemét vagy, átvertél Ez így nem ér! – durcáskodtam, karba font kézzel.

- Dehogynem! – állt meg előttem. – Hmm… - gondolkodott el. – Mit is kérjek? Oh, megvan! – gonosz mosolya nem jelentett semmit jót. – Menj a szökőkúthoz, locsold le magad, aztán ugráld körbe, és kiabáld azt, hogy Harry Styles a legjobb! A kosarasok királya!

- Miért? Ez… - kezdtem volna tiltakozni, de leállított.

- Szó nélkül! Gyerünk!

- Kapd be! – morogtam, és elmentem a pálya mellet lévő parkba, ahol egy kivilágított, három gömbből álló szökőkút állt, és a tetejéből bugyogott a víz, lefelé a gömbökről, az alattuk lévő teknőbe. Lespricceltem magam, és hiába volt kellemesen meleg az idő, azért megborzongtam a hideg víztől, ami a pólómat teljesen a testemhez tapasztotta.. Harry elég feltűnően végigmért, és beharapta az alsó ajkát.

- Halljam! – vigyorgott rám. Morcos képet vágtam, majd körbe indultam, és kiabálni kezdtem:

- Harry Styles a legjobb! A kosarasok királya!

- Hangosabban! – kuncogott. - Nem hallom!

- HARRY STYLES A LEGJOBB! – néztem rá, mire elégedett fejet vágott. - A KOSARASOK KIRÁLYA! - Elordítottam magam még párszor, majd felötlött bennem egy terv. – Mondhatok valamit? – bólintott. – Gyere közelebb! – meglepődtem, mikor azonnal odajött hozzám. – Kis rohadék vagy! – fröcsköltem lábammal a vizet rá, majd szaladni kezdtem a pálya felé.

- Ezt nagyon megbánod, Louis! – hallottam meg hangját, mire hátra néztem, és láttam, ahogy sebesen fut utánam.

- Ne, Harry! Ne bánts! Nem akartam! – kiabáltam kétségbeesetten, majd a pingpong asztalhoz rohantam, ami szerencsére megvédett. Ő velem szemben állt, és próbált elkapni, hol jobbra, hol balra megindulva, de nem jött össze neki. – Ha egyszer a kezeim közé kaplak… - vigyorgott.

- De félek! – tetettem ijedségemet. – Ne bánts, Harry! – szítottam a tüzet, majd mikor nem figyelt, futva indultam a pálya felé  Pillantok alatt utolért, és elkapott. Nekitolt a kosárpalánk mögötti drótkerítésnek, és szapora légvétellel fúrta bele zöld íriszeit, enyémbe. Nem szóltunk semmit, csak egymás szemébe néztünk. Lassan hajolt felém, majd ajkait enyémre tapasztotta. Erőteljesen toltam el magamtól, hiába ez volt minden vágyam, de ott volt bennem az, hogy barátnője van. – M-mit művelsz? – kérdeztem ijedten.

- Azt hittem… - lépett el egyet tőlem, majd lehajtotta a fejét. – Bocs, Lou… - mondta szomorúan.

- Barátnőd van Harry! Ezt nem tehetjük! – szólaltam meg, mire kérdőn nézett rám.

- Ezt honnan szedted? – mosolygott.

- A buliban az a fekete hajú lány, Lucy… - ahogy kimondtam a nevet,  felnevetett, én pedig összevont szemöldökkel néztem az arcát.

- Nem a barátnőm – lépett hozzám közelebb, kezeit a fejem mellé tette, ujjaival a drótkerítésbe kapaszkodva.

- De csókolóztatok… - sóvárogva néztem ajkait, melyek rózsaszínben pompáztak, és oly hívogatóak voltak. Ráhajolt a számra, de nem ért hozzá..

- Mindig ezt csináljuk, de csak marhulunk – suttogta. – Én téged akarlak, Lou! – Ahogy kimondta, hatalmas mosoly terült arcomra.

- Akkor csókolj már meg! – morogtam, mire végre megtette. Nyelvével utat tört számba, és lágyan kezdte masszírozni enyémet. Kezemmel oldalába markoltam, közelebb húzva magamhoz. Teste enyémhez préselődött, amitől forrni kezdett a vérem. Elhajolt, lihegve nézett szemeimbe, majd nyakamra, forró, nedves ajkaival kényeztette érzékeny pontom. Lehunyt szemhéjjal, hajába túrva nyöszörögtem tettére. – Ha… tudnád, mennyit fantáziáltam… erről.. oh… - nyögtem, mikor megszívta a bőrömet. Felmordultam, amikor nem éreztem ajkát a nyakamon.

- Fantáziáltál? – kérdezte huncutul. Éreztem, hogy lángolni kezd az arcom. – Mesélj! Mit tettem veled a fantáziádban? – vigyorgott, és érdeklődve várta, hogy megszólaljak.

- Ne már Harry! – takartam el az arcom tenyeremmel, annyira kínosnak éreztem a dolgot.

- Kérlek! – könyörgött, miközben elvette a kezem, az arcom elől. Összeszedtem minden bátorságom és belekezdtem:

- Neki nyomtál a falnak…

- Ez már megvolt – vigyorgott.

- Vadul faltad a számat, majd  a nyakamat szívtad, aztán egyre lejjebb haladtál, és utána… - lihegtem szemeibe nézve, - leszoptál, majd megfordítottál, és keményen megdugtál – haraptam be alsó ajkam, egy sóhaj kíséretében.

- Tetszik! – nyalta meg alsó ajkát, és száját enyémre tapasztotta. Áttért a nyakamra, a fülemre, fülcimpámra, amit játékosan megharapva húzott meg. – Most pedig – suttogta, – valóra váltom az álmaidat. – mondta, majd elhúzódott tőlem, és letérdelt elém.

- M-mit csinálsz? – kérdeztem elhomályosult tekintettel. Nem válaszolt, csak az övemhez nyúlt, amit egy mozdulattal kicsatolt, de közben felnézett rám. Annyira izgató volt a látvány, ahogy Harry előttem térdel, és a nadrágommal szórakozik, hogy el tudtam volna élvezni. Nem teketóriázott, lehúzta a nadrágom az alsógatyámmal együtt. Ott álltam, meredező farkammal, Harry pedig azonnal rákapott. Hátra vetett fejjel élveztem, ahogy meleg kezei dolgoztak férfiasságomon. – Hmm… - nyaltam meg a szám, miközben göndör hajába túrtam, kicsit meghúzva tincseit. – Basszus! – markoltam fürtjeibe, mikor megnyalta a makkomat, aztán végignyalta hosszomat, amitől nyögések törtek fel a torkomból. Csókokkal hintette be a farkamat, majd körülölelte nedves, puha ajkaival, ami egy hangos nyögést váltott ki belőlem. Tövig bekapott és keményen szopni kezdett, kezeivel pedig fenekembe markolt. – Harry!! Ahh! Baszki! – markoltam a haját, és gyorsítottam a tempón. Minden erőmet összeszedve nyitottam ki a szemem és lenéztem. Teljesen eltűntem a szájában, ami annyira izgató volt. Felnézett rám, mire elmosolyodtam. Cuppanós hangot hallatva vált el férfiasságomtól, majd felállt, és megcsókolt. Nyelve enyémmel játszott, miközben pólója alá nyúltam, simogatva a kockáit.

- Álmaidban mélytorkoztam is? – suttogta számba kuncogva.

- N-nem… - ziháltam.

- Hmm… az baj… akkor most mi legyen? – nyalta meg ajkaim, miközben hatalmas tenyerével körbefogta a farkam. Erősen pumpálta, majd nyakamba harapott.

- K-kérlek… - nyöszörögtem, hátrahajtott fejjel. Felkuncogott, és letérdelt, tövig bekapva, heréimet morzsolva. Előre toltam a csípőmet, hogy még mélyebbre kerüljek szájában. Hatalmas tenyerével a pólóm alá nyúlt, a kerítéshez nyomott, és egészen a torkáig letolt. Kikészültem. Remegtem a kéjtől, mely roham tempóban repített a kielégülés felé. - Harry! Mindjárt! Ohhh! Mi-mindjárt! - markoltam a drótkerítésbe, behunyt szemmel, folytonos nyöszörgések közepette. Nyelt egyet, majd még egyet, amitől a torka rászorult a farkamra. - Bazdmeg!! - sikoltottam magas hangon a gyönyörtől, ami szétáramlott egész testemben, majd belerobbant Harry szájába. Zihálva, kábultan dőltem neki a kerítésnek, mely megtartotta elernyedt testem. Kinyitottam szemem, és Harry csillogó zöldjeivel találtam szembe magam. Tarkójánál fogva húztam magamhoz, hogy lágy csókot válthassunk. Furcsa volt a saját ízemet érezni, mégis izgató. - Mi is volt ezután? - suttogta, mire felkuncogtam.

- Keményen megdugtál! - lihegtem még mindig, az előző események hatásától. Huncut mosoly játszott ajkain, majd leguggolt és felhúzta a nadrágomat. Összevont szemöldökkel néztem rá.

- Nem most… - mondta, és megcsókolt. Értetlenül álltam, még a szememet sem csuktam be, annyira meglepett válaszával.

-Mi?? - toltam el magamtól. - T-te most komolyan beszélsz?

- Azt hittem…

-Te csak ne higgy semmit! - ragadtam meg felsőjét, és durván nekiestem a szájának. - Dugj meg!Most! Megőrülök, ha nem teszed meg! - túrtam bele a hajába, mire őrült tempóban kezdett levetkőztetni. Pár másodpercen belül, egyikünkön sem volt egy szál ruha se. Vadul nekem esett, megharapta alsó ajkam, amit játékosan meghúzott, majd belemarkolt fenekembe, és felemelt ölébe. Lábaimat szorosan dereka köré fontam, kezeimmel pedig a hátát simogattam, néha belemarva bőrébe. Forró, szinte lángoló testünk minden egyes pontja összeért, amitől elhomályosult a tudatom. Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez történik. Hogy ő, akiért heteken át sóvárogtam, most itt van, és engem akar. Nyakamat szívta, egyre erősebben, kéjes nyögéseket kiváltva belőlem. Zihálva nézett szemeimbe, majd három ujjával végig simított ajkaimon és számba nyomta őket. Szopni kezdtem, mindvégig tartva a szemkontaktust. Láttam a tüzet a tekintetében, mely lángra lobbantotta zöld íriszeit. Sóvárogva, nyitott szájjal, nyöszörögve figyelte, ahogy benyálazom hosszú, vékony ujjait, melyek hamarosan bennem lesznek. Cuppanós hangot hallatva húzta ki, és felnyomta az egyiket. Belemartam hátába, a hirtelen jött fájdalomtól. Nem várt, mozgatni kezdte, miközben számra tapasztotta az övét. Belenyögtem csókunkba, ahogy megéreztem a második ujját. - Istenem! - hajoltam vállára, és szuszogva vártam a harmadikat, amit hamarosan meg is kaptam. Beleharaptam a nyakába, hörgést kiváltva belőle. Behajlította ujjait, majd ki-be járatta bennem őket. - Jó… jó lesz… - ziháltam, alig bírtam kinyögni bármit is. Eltűntek ujjai, amitől üresség fogott el, de tudtam jól, ez nem fog sokáig tartani. Azt akartam, hogy végre bennem legyen, hogy tegyen a magáévá, itt és most. Nem érdekelt, hogy nyílt utcán vagyunk, sőt izgatóbb volt a tudat, hogy akár meg is láthatnak minket. Ajkai vadul tépték az enyémet, kezei pedig fenekembe markoltak, erősen. Éreztem, hogy körmei belevájnak érzékeny bőrömbe. - Harry!! Dugj már meg végre!! - morogtam idegesen. Nem bírtam már, kikészültem a várakozástól, amit látszólag ő nagyon élvezett. - Ne kínozz tovább! Ah… Kérlek… - nyüszítettem, mire megéreztem tompa végét járatomnál. Végigsimította érzékeny részemnél a farka hegyét, majd belém tolta. Lábujjaim görcsösen szorítottam össze, ajkamba haraptam és kemény bicepszébe markoltam. Teljes hosszát belém nyomta, majd lassan, mégis mélyre döfte magát. - Ahh! - nyögtem már kevesebb fájdalommal hangomban. - Gyerünk! Keményen… ahogy a fantáziámban! - Halványan elmosolyodtam, mire ő is, és vad tempóba kezdett, a kerítéshez szorítva, ami félő volt, hogy kidől erőteljes lökéseitől. Nyögéseimet, melyek bezengték a parkot, csókjával próbálta enyhíteni. A vérem zubogott, a szívem vad tempóban dobogott, a testem lángolt, a farkam pedig fájdalmasan lüktetett. Megmarkoltam és Harry lökéseinek ütemére pumpáltam. Közel voltam, akárcsak Harry. Éreztem egyre gyorsuló tempójából, és elmélyülő nyögéseiből, hogy mindjárt szétrobban.

- Elmegyek! - nyögte elfúló hangon, amitől végem lett. Olyan gyorsan söpört végig rajtam a kéj, hogy fel sem bírtam eszmélni, máris a kezemen csorgott le fehér nedvem, egy hangos nyögés kíséretében. Harry csak döfött, egyre vadabb tempóban, majd megfeszült a teste, farka megremegett bennem, és mély, hörgő hangon élvezett el. Éreztem, ahogy forró magja belém lövell.. Tekintete homályos volt a gyönyörtől, haja homlokára tapadt, ajkai elnyíltak a zihálástól. Csodaszép látvány volt. Erőtlenül megcsókolt, majd nyakamba hajtotta fejét. Lihegése fülembe zengett, amitől melegség járt át. Lágyan cirógattam a hátát, míg lélegzete vissza nem tért a normál tempóra. Leengedett öléből, és elsimította a homlokomra tapadt hajtincsemet.

- Ezt akartad volna kihagyni?! - mosolyogtam, csókot hintve ajkaira.

- Eszméletlen vagy! Amilyen félénk voltál… Hmm… - vigyorgott. - Teli vagy meglepetésekkel! - hajolt el, majd felszedte a ruhámat és a kezembe adta. Felöltöztünk, aztán megragadta a derekam, így húzva magához, hogy ismét csókot hintsen ajkaimra. - Azt hiszem beléd estem, Louis! - mosolygott, kivillantva gödröcskéit, amik annyira vonzóvá tették. Elpirultam vallomásán.

- Csak hiszed? - játszadoztam.

- Bocsánat, tudom! - túrt bele hajamba, száz wattos vigyorral az arcán.

-Na, azért! - csókoltam meg édes ajkait. - Én is beléd habarodtam, elég rendesen! - suttogtam szájába mosolyogva. Felkuncogott kijelentésemen, majd csókban forrtunk össze. Azt akartam, hogy ez a csók örökké tartson, örökké, akárcsak a szerelmünk.