*HDawn* Sleeping Sun 4. És a nap reggel újra felkel...

"...és elérkeztünk ide is! Joggal mondhatom, hogy itt van a Sleeping Sun méltó, bizsergető, szívdobogtató befejezése!! Utolsó rész lévén, kérlek, legyetek nagyon bőkezűek... Szeretném, ha HDawn különösen sok visszajelzést kapna, mert megérdemli. Jó olvasást drága Olvasók!" ~Sam Wilberry

4. És a nap reggel újra felkel...

Megint idegenek voltak egymásnak. Hiába a csókok, a bizalmas érintések, öt perc elég volt, hogy a kezdetleges, törékeny kapcsolatuk szilánkjaira hulljon. Harrynek rosszul esett, hogy a férfi nem avatta be, és emiatt napról napra az önsajnálatba menekült. Csak egy senki vagyok, mégis mire kellett volna számítanom? – kérdezte magától aznap este is. Harry szomorúan nézte a háló ablakából, ahogy odakinn szakadt a hó, két nappal az ünnep előtt. Örülnie kellett volna neki, de most csak csalódottságot és bizonytalanságot érzett. Karácsony másnapján el fog menni – döntötte el magában. Nincs annál rosszabb érzés, ha valakinek a nyakán lóg. Ennél még a ravatalozóban dideregni is sokkal jobb. Egy pillanatra kinyitotta az ablakot, hogy a hideg szél enyhítsen arca pirosságán, amit a folytonos, csöndes sírás okozott. Louis éjszakás volt, majd csak hajnalban fog hazaérni, de így legalább nem kellett kínos beszélgetést folytatniuk vacsora közben. Harry becsukta az ablakot, majd bebújt a takaró alá, és rájött, már csak néhány estéje van, hogy kiélvezze az ágy puhaságát és melegségét. Teljesen az álláig húzta a paplant, és próbálta kikapcsolni az agyát, hogy minél hamarabb elaludjon.
Arra ébredt, hogy újra könnyek áztatják az arcát, és valaki halkan sutyorog a fülébe, felülteti az ágyon, majd az ölelésébe vonja.
– Csak egy álom volt, semmi baj – hallotta Louis rekedtes hangját, aki időközben lágyan ringatni kezdte. Harry próbálta visszafogni, de még mindig hüppögött egy kicsit, miközben gyorsan kapkodta a levegőt. – Itt vagyok, nyugodj meg! – suttogta a férfi, és néhány puszit szórt Harry fejére. A fiú magába szívta a doki ismerős illatát, és máris nyugodtabbnak érezte magát. De ez nem helyes… Ő és Louis… Nem kéne egymást ölelgetniük.
– Sajnálom. Már sokkal jobb – suttogta, és picit távolabb húzódott. Louis csalódottan nézte, ahogy a karjai közül eltűnik a fiú, akiért az életét odaadná, de csak nyelt egyet és leengedte a kezeit. Az éjjeliszekrény felé hajolt, és egy zsepkendőt nyújtott Harrynek.
– Köszönöm. Felébresztettelek? – kérdezte a fiú, mielőtt kifújta az orrát.
– Nem. Fél órája értem csak haza, és én… hallottam, hogy valami baj van, amikor végeztem a zuhanyozással – füllentette Louis elpirulva, hiszen már napok óta a fiú ajtajában állt, és percekig nézte, ahogy alszik.
– Jennyről álmodtam. Tudod, én voltam a hullaházban azonosítani a holttestet… – motyogta Harry a papírzsepit gyűrögetve az ujjai között. – Megkéselték, és a gyönyörű, napcsókolta bőre hamuszürke volt… Először fel sem ismertem. Azt kiabáltam, hogy ő nem a testvérem. Nem akartam elfogadni, hogy elment.
Louis lélegzet-visszafojtva hallgatta a történetet, és Harry arcát kémlelte a sárga utcai lámpa halovány fényében. Talán amiatt, hogy félhomály volt, kivételesen neki is könnyebben jöttek a szavak az ajkaira. Elmesélte, hogy gyakornok volt a kórházban, amikor bevitték az édesanyját a baleseti sebészetre. Próbálták megmenteni az életét, de túl sok belső vérzése volt, és meghalt a műtőasztalon.
– Karácsonyfáért indult. Egy kibaszott fa miatt halt meg – zárta le a doki, és arcát a tenyerébe temette. Teljesen magába roskadt, pedig nem gondolta, hogy ekkora hatással lesz rá, ha felidézi az emlékeket. Aztán egy puha szájat érzett a halántékán, ami végül az ujjait puszilgatta. Kíváncsian vette el a kezét az arca elől, és kérdőn nézett Harryre.
– Csókolj meg! – lehelte a fiú, és Louis gondolkodás nélkül engedelmeskedett a parancsnak. Hosszú, magányosan eltöltött napok után végre újra összeforrt a puha ajkakkal, és akkor kezdett ráeszmélni, hogy neki ott a helye Harry mellett, akármi is történjék. Azonban a csók sajnos túl hamar véget ért. Harry bocsánatkérő tekintettel elhúzódott, felemelte a takarót, és magukra terítette.
– Nagyon fáradt vagy, Lou. Aludjunk – mondta a férfinek, ujjaival cirógatva a borostás arcot. Még így a sötétben is látta rajta, hogy nagyon kimerült.
– Szeretlek – mondta ki Louis gondolkozás nélkül, és elmosolyodott azon, mennyire jó érzés volt. Harry az ajkába harapott, és csodálkozva méregette a dokit. – Szeretlek. Szeretlek, Harry – mondta Louis újra és újra, egyre szélesebb mosollyal.
– Én is – felelte a fiú, és végre ő is boldog volt.

*****

Harry délelőtt egyedül ébredt. Egy pár pillanatig meg volt róla győződve, hogy az egész hajnali beszélgetést csak álmodta, de akkor megérezte Louis illatát a párnán. Mosolyogva nyújtózkodott a vastag paplan alatt, és újra felidézte, ahogy a férfi szerelmet vallott neki. Erre valószínűleg  egész életében emlékezni fog. De most hová mehetett?
Harry gyorsan magára kapott egy kényelmes melegítőt és egy meleg zoknit, aztán máris robogott lefelé a konyha irányába. Azonban addig nem ért el, mert a lépcsőn megtorpant, és hitetlenkedve figyelte az apró alakot, aki egy hatalmas fenyőfát próbált bepasszírozni a bejárati ajtón. Louis szitkozódott, amikor az egyik ág beakadt, de ahelyett, hogy erősen megrántotta volna, óvatosan kiakasztotta a rendetlen ágat, és csak utána folytatta a műveletet. Harry megrázta a fejét, mert biztos volt benne, hogy csak álmodik. Aztán eszébe jutott, hogy talán segítenie kellene, úgyhogy gyorsan megtette még azt a pár lépcsőfokot, és azonnal a doki mellett termett.
– Lou, mi ez? – kérdezte összezavarodva.
– A mi első, közös, kibaszott nagy karácsonyfánk lesz, ha befér a nappaliba – felelte a férfi, mintha minden nyilvánvaló lenne. A közös szóra Harry szíve kicsit hevesebben kezdett verni, de nem volt ideje sokat gondolkozni rajta, inkább fogta a félig-meddig összecsomagolt fát, és segített bevonszolni a házba.
– Te vettél egy fát? – hüledezett, amikor végre a helyére került a fenyő.
– Úgy tűnik. És nem is kicsit – mondta Louis, majd kifújta a levegőt, és gyorsan megszabadult a kabáttól, sapkától, sáltól. – Te talán szebbet választottál volna, de meg akartalak lepni vele – vallotta be szemlesütve.
– Ez gyönyörű – ámuldozott Harry, miközben megszabadította a fát a kötözéstől. – Fogalmad sincs, mennyire örülök neki – nevetett a fiú.
– Talán lenne, ha úgy csókolnál, amennyire tetszik – jegyezte meg a férfi szemöldökvonogatva.
Harry aznap délelőtt még sokszor megmutatta, mennyire tetszik neki a fa, sőt, díszítés közben sem hagyta abba a minden alkalommal egyre elmélyülő csókokat. Louis új díszeket vett a karácsonyfára, mert a régieket kidobta, miután az édesanyja meghalt. Amikor elkészültek, meglepődve vette észre, hogy mosolyog, ahogy a művet csodálja. A fenyőillat már az egész házban érződött, és végre az utolsó dísz is felkerült. Harry kapcsolta fel az égősort, és ő is elégedetten fújta ki a levegőt. Louis-hoz húzódott, fejét a férfi vállára hajtotta, és onnan csodálta a fát. Azonnal karok fonódtak a derekára, és vonták közelebb.
– Köszönöm – suttogta Harry a doki felé fordulva.
– Nem, angyalom, én köszönöm – mondta Louis. – Amióta ismerlek, most csillog a leggyönyörűbben a tekinteted. Ezért már megérte! És… – kezdte a férfi, majd egy nagy sóhaj után folytatta: – rájöttem, hogy mégsem olyan szörnyű a karácsony. Meg kell becsülni, ha olyan emberrel tölthetem, akit szeretek.
– Nem gondoltam, hogy történhet még velem valami jó azok után, hogy Jenny elment – motyogta Harry, és még jobban belebújt az ölelésbe. – Sokkal tartozom neked, Lou. De a szívem máris a tiéd – tette hozzá, majd kitörölte a könnyeket a szeméből. Végre, talán sikerült feldolgoznia a húga halálát, és tudta, erre egyedül nem lett volna képes. Néhány percig még nézték a fényeket, emlékeztek a szeretteikre, akik már nem lehettek velük, majd alaposan felöltöztek, hogy kimenjenek az udvarra egy kis friss levegőt szívni.

*****

Odakinn meglehetősen fagyos volt minden, így az előző nap hullott hó is megmaradt. Harry elégedetten nézett körbe, és azonnal beletrappolt a kábé tízcentis fehérségbe. Nem feküdt le hóangyalt csinálni, nem kezdett el maga előtt görgetni egy kis gömböt, hogy hóembert építsen, csupán belemarkolt a hóba, összegyúrta a kezében, és kihívóan nézett Louis-ra.
– Mire készülsz? – érdeklődött a férfi óvatosan. A szemei hatalmasra tágultak, amikor Harry elindult felé, ajkain ördögi mosollyal. – Neeeem. Felejtsd el! – mondta Louis, és tekintetével már a menekülési útvonalakat kereste. Az első hógolyó a karját találta el, a második elől sikerült kitérnie, mire rájött, hogy neki is vissza kellene vágnia. Ezek után mindketten sebesen, nevetve kezdték el gyártani a muníciót, és eszeveszetten hajigálták egymást a hideg hóval. Az arcuk kipirult, a kezük hőmérséklete egy jégcsapéval vetekedett, de semmi sem tudta volna megállítani őket, amíg teljesen ki nem fáradtak. Harry lihegve dőlt egy kisebb buckára, majd nemsokára Louis is követte, és lefeküdt mellé, de nem sokáig maradt úgy. A telt, puha ajkak túlságosan vonzották, így egyik behajlított karján megtartva magát hajolt a fiú felé.
– Annyira forró – suttogta, miután egy kis puszit nyomott az édes szájra. De Harry közel sem elégedett meg ennyivel. A szemében felcsillant a vágy, és Louis-t közelebb vonva forrasztotta össze újra az ajkaikat. Amikor végre a sajátján érezte a doki nyelvét, elégedetten mordult fel, és a csípője fellendült. Hiába a hideg, Harry teste szinte lázban égett, hogy megkapja, amit akar. Lou nem tudta megállni, kissé lejjebb biccentette a fejét, hogy lássa, tényleg az történik-e, amire gondol.
– Ne haragudj… – motyogta Harry, ahogy követte a doki tekintetét. A kabátja felcsúszott a derekára, így jól kivehető volt a nadrág alatt rejtőző erekciója. A fiú zavarba jött, mert egy csók után már úgy állt, mint egy cövek, és attól tartott, Louis talán csak egy kamasznak fogja tartani, akiben túltengenek a hormonok. De amikor a férfi mosolyogva érintette össze jéghideg orrukat, megnyugodott.
– Menjünk be, azt hiszem, tudok segíteni rajta – mondta sejtelmesen, és lemászott a fiúról, hogy utána a kezét nyújtva felsegítse.
Egy gyors, forró zuhannyal később már az ágyban voltak. Két test simult össze meztelenül, tökéletesen. A doki még előtte levette a kötést Harry csuklójáról, és most a hosszúkás sebet puszilgatta végig. Aztán felnézett a fiú vágytól kipirult orcájára. Figyelte a szép arc körül elterülő fürtöket, a kéjtől csillogó szemeket, a csókoktól duzzadt ajkakat, és újra meg újra szerelmes lett.
– Annyira gyönyörű vagy! Mint egy angyal… – mondta akadozó hangon. Harry remegő kezekkel, elérzékenyülve nyúlt Louis arcához, hogy közelebb húzhassa, és kifulladásig csókolja. De hamar rájöttek, hogy ennél most többre vágynak.
Louis finom puszikkal lepte el Harry mellkasát, és egyre lejjebb haladt, hogy beválthassa a kertben tett ígéretét. Áhítattal csodálta a fiú péniszét, majd amikor kinézelődte magát, ráhajolt, és mélyen a szájába engedte. Harry akkor nyögött fel először, úgy igazán hangosan. A doki ügyes ujjai közben a heréit simogatták, néha a mellbimbóit csipkedték, de a fiú még ennél is többre vágyott.
– Louis – mondta erőtlenül, alig hallhatóan, de a szerelme azonnal abbahagyta a ténykedését, és aggódva nézett fel rá.
– Mi a baj? – kérdezte.
– Nincs semmi, csak… szeretném, ha… – itt Harry az ajkába harapott, és próbálta megtalálni a megfelelő szavakat –, ha a magadévá tennél.
A doki elmosolyodott, és még egy puszit nyomott a fiú farkának hegyére, aztán rövid időre abbahagyta a kényeztetését. Az éjjeliszekrényben kotorászott, majd egy tubus síkosítóval és egy csomag óvszerrel helyezkedett vissza Harry fölé. A hosszú, formás combok közé térdelt, nyomott a zseléből egy kicsit a kezére, és lehajolt a fiúhoz, hogy csókolhassa, miközben felkészíti a behatolásra. Harry ajkai elnyíltak, amikor egy ujj furakodott a testébe, lassan, és annyira óvatosan, hogy csak az egyre növekvő gyönyört érezte.
Louis remegett a kéjtől, ahogy körbetapogatta a szűk, forró rést, és észre sem vette, mikor kezdte, de már Harry csípőjéhez dörgölőzött, miközben az ujját a saját mozdulatainak ritmusára mozgatta. Hamarosan már kettővel hatolt be, de akkor várnia kellett egy picit. Harry eszeveszetten zihált, és erősen szorult Louis ujjai köré. Az izmok kezdeti ellenállása után Harry magától csúszott lejjebb, hogy még mélyebben érezhesse a finom feszítést. Louis megállás nélkül csókolta a fiút, olykor felváltva nyögdécseltek egymás szájába, mert Harry sem tétlenkedett, a kezeivel lassan, de folyamatosan kényeztette a férfi vérrel telt péniszét. Mikor végre felkerült a gumi, már semmi nem akadályozhatta meg őket, hogy összeforrjanak.

*****

Louis másnap reggel a kávéját kortyolgatva játszadozott a puha tincsekkel.Odakint végre kisütött a nap, és a sugarak szinte vakítóan verődtek vissza a hóról. Harry feje az ölében pihent, és a fiú éppen a tableten böngészte a netet, hogy találjon valami munkát. Ahogy a férfi felülről nézte a hosszú, sűrű szempillákat, azonnal eszébe jutott az este, és az érzés, amikor végre behatolt a fiúba. Egy pillanatra behunyta a szemét, és felidézte a pillanatot. Harry kapkodó légvételeit, remegő pilláit, és a lüktető forróságot, ami körbeölelte odalenn.
– Szobafestő – olvasta Harry félhangosan. – Végül is, az oviban elég jól ment a kézimunka – jegyezte meg elgondolkodva.
Louis-nak meg kellett köszörülnie a torkát, hogy válaszolni tudjon.
– Még most is jól megy – felelte huncutul, és kisepert egy tincset a fiú homlokából.
Harry beharapott ajakkal nézett fel, és Louis szinte látatlanul érezte, hogy nem csak az ő pulzusa vált sokkal gyorsabbá. – Milyen középiskolában érettségiztél? – kérdezte a férfi, bár kedve lett volna azonnal letámadni a fiút, de próbált a feladatra koncentrálni. Harry reggel a fejébe vette, hogy kerít munkát, mert nem akar ingyenélő lenni. Bár Louis biztosította, hogy erre semmi szükség, a fiú hajthatatlan maradt, és végül a doki is belátta, hogy Harrynek jót tesz majd, ha kezd valamit az életével.
– Egészségügyi – felelte bátortalanul, mire Louis mosolya egészen a füléig szaladt.
– Ezt eddig miért nem mondtad? – kérdezte lelkesen.
– Mert nem akartam, hogy…
– Hogy segítsek? – fejezte be helyette a férfi. – Ez elég nagy butaság tőled. Megértem, szükséged van arra, hogy egyedül lépd át az akadályokat, de ha segítek elindulni egy úton, az csak jól jöhet – Louis látta, hogy Harry csak hápog, mert próbál valami ellenérvet felhozni, de be kellett látnia, hogy a dokinak igaza van. – Szerzünk neked munkát a kórházban – bólogatott Lou, és máris a telefonjáért nyúlt, hogy intézkedhessen.
Harry figyelte, ahogy határozottan, de kedves hangon beszél egy asszisztenssel, és elmosolyodott, mert szerelmesnek lenni, úgy, hogy viszontszeretnek, a legjobb érzés a földön.

* V É G E *